Barion Pixel
Motiváció

Amikor átok a tudás: rettenetes Ő betŰk

2021. augusztus 14. | Bognár Péter

# # # # #

“A tudás hatalom.”

“Amit megtanultál, senki nem veheti el tőled.”

“Tudomány olyan kincs, kinél semmi jobb nincs.”

Bizony, a legnemesebb dolog, ha az ember valami újat tanul – a tudás nem csak a gyakorlatban bővíti valamilyen, a munkában vagy a hétköznapokban használható dologgal az eszközeink sorát, de egyben a gondolkodásmódunkat és a világnézetünket is mindig megváltoztatja – még ha csak mikroszkopikus mértékben is. Az új ismeretek, különösen a szakmai fogások megtanulása emellett még ahhoz is vezet, hogy az ember szemében  megnő a jól végzett, szakszerű munka becsülete (hiszen maga is megérti, mennyi hozzáértés van mögötte), no meg elkezdi meglátni a szebb, elegánsabb megoldásokat, értékelni a szakmai finomságokat, és – elkezd fájóan szemet szúrni a kontár munka.

Nincs ez másképp a webdesignnal és általában a grafikus designnal sem. Azok a dolgok, amiket korábban még elnéztél, vagy akár – horribile dictu – meg sem láttál, váratlanul rettentően, látványosan és kikerülhetetlenül szembetűnőek lesznek.  

Sok mindenről beszélhetnénk ebben a műfajban, de ami a nekem a személyes vesszőparipámmá és számomra az egyik legtöbb fejfájást okozó jelenséggé vált az elmúlt időben, az a lélekemelő idézetek műfaja. 

No nem azért, mert idegesítene vagy fárasztana az évek óta nem látott rokonok, vagy csak szegről-végről ismert ismerősök pozitivitása – ezen a területen az ismerősi köreimet felülmúlóan elnéző tudok lenni, ugyanis értékelem a jó szándékot, sőt, manapság, mióta a magyar politikai aktivizmus a Facebookra költözött, még fel is dobja a falamat néhány rövid üzenet arról, hogy az élet szép, nem szabad feladni, és hogy Isten azért még így is szeret. A probléma máshol rejtezik.

Itt:

Igen, az igazi kérdés ez – hogy lehet, hogy nem látják meg ezek a jólelkű amatőr designerek, hogy egy-egy betű ennyire kilóg a sorból? Hogyan lehet hogy nem szúrja a szemét a tervezőnek? A kérdés őrjítő, és számos kényelmetlen gondolathoz vezet az emberi elme és tudat működésével kapcsolatban. 

Technikai szempontból persze nem bonyolult a történet – a képek valamilyen praktikus online szerkesztőben készülnek, ahol a rengeteg felkínált csinos betűtípus közül csak egy-kettő árvíztűrő, vagy, hogy kicsit technikaibban fogalmazzak, nem tartalmazza az ISO 8859-2, avagy latin-2 kódolást, lévén az a nyugat-európai nyelvekhez nem szükséges, és csak “értelmetlenül” megnövelné a fájlméretet. A mi csodálatos anyanyelvünk viszont érthető módon ragaszkodik ahhoz a pár bejáratott karakterhez, ami ilyenkor a beállított tartalékos fonttal jelenik meg, legyen az bármi. 

Mit tehetünk? 

Az első reakció persze az, hogy szeretnénk finoman megértetni a posztolóval, hogy az ilyesmitől bevérzik a szemünk, és igazán odafigyelhetne kicsit.

Ugyanakkor ez nem túl célravezető, ugyanis az illető jó eséllyel:

  • Nem tinédzserkorú internet-használó, talán a technológiával sincs annyira közeli kapcsolatban,
  • Csak megosztotta a képet, nem is ő a szerzője,
  • Őszinte jó szándékból osztotta meg ezt a csodát, és nem oltásra számít,
  • Van annyira kedves ismerős, hogy ne akard végleg magadra haragítani az akadékoskodással.
  • (Ha igazából utálod, az más, nyugodtan nekimehetsz, aztán tiltsd le 😅  )

Igazábol a megadó tűrésen kívül nem sok eszközünk marad, esetleg finoman meg lehet próbálkozni egy kis érzékenyítéssel, pl. célozgatni rá, hogy nahát, a múltkor milyen durva képeket láttam, hogyhogy nem veszik észre ezt az emberek… Vagy gyakorlásként Illustratorban készíthetsz egy infografikát a jelenségről… Abban bízhatunk, hogy ha véletlenül sikerül felnyitni az idézetgyárosok szemét, talán a jövőben kicsit figyelmesebben kezdenek szerkesztgetni, és megértik, hogy nincs az a gyönyörködtető betűtípus, aminek ne rombolná le a hatását egy kilógó ékezetes karakter…

Biztos recept sajnos nincsen, hiszen nem várhatjuk el senkitől, hogy kényelmes online editorok helyett letöltött és kipróbált fontokkal ügyeskedjenek bonyolult (és drága) képszerkesztő programokban. Gyors tesztjeim alapján a Canva mára már egész szépen felfejlődött, és bár még ott sem tökéletes a helyzet, az általam kipróbált betűtípusok túlnyomó többsége már latin-2-es volt – ha valaki kíváncsi a véleményünkre, megpróbálhatjuk ebbe az irányba terelgetni.

Végezetül még megmutatnék néhány díszpéldányt, a saját és az OWT belső Facebook csoportja gyűjtéséből, amiből még az is kiderül, hogy nem csak a ragyogó tekintetű nagynénik, de fizetett “szakemberek” is képesek ilyen kihágásokat elkövetni. (Nekik vajon mi a mentségük?).

Borzongjatok velünk!

Iratkozz fel 7 napos ingyenes, alapozó webdesign kurzusunkra!

Kipróbálom
Iratkozz fel YouTube csatornákra!

blog

Segédlet Mi az a linkbait?

Mi az a linkbait?

2021. augusztus 30.

Nem clickbait, arról pedig már biztosan hallottál. A linkbait is egyike a webdesign napjainkban kikerülhetetlen édes(?) testvére, a SEO szakzsargonjában nyüzsgő kifejezéseknek. Mint minden valódi terminus technicus, ez is valami valójában közismert, nem túl bonyolult fogalmat ír le, de a saját speciális szemszögéből tálalva, és annak a tükrében értelmezve. Ez magyarán azt jelenti, hogy a […]

Tovább a cikkre