A design, főleg a web- és UI/UX design jellemzően mindig valami nagy fő trendnek alárendelten mozog, és a designerek, no meg a megrendelők vérmérsékletének megfelelően a látványtervek vagy némi lemaradással a jól bejáratott, pár évvel ezelőtti vizuális nyelvet beszélik, vagy nagy igyekezettel próbálják elcsípni az éppen felfutóban levőt.
Úgy tűnik, jelenleg a flat, minimalista esztétika és a material design uralma elvitathatatlan, de természetesen mindenki, aki a digitális design területén alkot, igyekszik a szemét a horizonton tartani, mikor áll elő valamelyik nagy játékos AZ új ötlettel.
Nem kell nagyon messzire visszanézni (hiszen az egész üzletág nem öregebb 1-2 évtizednél), hogy emlékezzünk az utolsó, mára szinte nyom nélkül eltűnt nagy hullámra, ami persze az Apple által az iPhone és Mac OS-ekben alkalmazott szkeuomorfizmus volt, azaz a kézzel fogható, jól felismerhető anyagok megjelenítése a képernyő UI elemeiben: bőrkötésű spirálfüzet, fotorealisztikus potméterek, faborítású ikonok. Ezt hagyta a virtuális világot a keblére ölelve maga mögött a flat esztétika, amiből azután a Google által nagyon erősen propagált material design vett egy kicsit vissza, és a mélység és tér nélküli 2 dimenziós felületekbe behozott némi árnyékot és távolságot.
Tavaly óta viszont minden web- /UX design platformon rendszeresen előkerül egy új irányzat, ami megpróbálja egy ravasz huszárvágással ötvözni a material design minimalista, kontrasztkerülő színhasználatát és a szkeuomorfizmus tapintható térbeliségét. Ez a neumorfizmus, és sokak szerint bizony 2021 lesz az év, amikor végképp betör a web- és UX designba. A neumorfizmus, más néven Soft UI vagy süllyesztett design (vicces módon ez angolul „depressed design” néven fut – nem túl felvidító név) viszonylag egyszerűen leírható: az egyszínű felületen az UI elemeket csupán a síkból kiemelkedő (vagy abba besüllyedő) szintkülönbséget érzékeltető árnyékolás határolja el a hátterüktől. Az eredmény egy nagyon kellemes látványt nyújtó, lágy, taktilis hatást keltő felhasználói interfész.
A kezdeti időkben, egy évvel ezelőtt olyan komoly hatást ért el az abszolút alulról építkező design trend, hogy a Cult of Mac egyenesen azt jósolta, ez lesz a következő (14-es) iOS design-nyelve.
A koncepció nagy siker aratott a Dribbble-ön, egymást érik a neumorf UI koncepciók, de a szakértők nagyobb része már kevésbé van elragadtatva az új trendtől. A fő érv a Soft UI ellen az akadálymentesség. Egy tisztán neumorf UI elem lényege a lágyság, ami egyben azt is jelenti, hogy nem lehet erős kontrasztokkal kijelölni, más szavakkal nem túl jól látható. Ebből persze két dolog következik, az egyik az, hogy látásproblémákkal küszködő felhasználók könnyen bajba kerülhetnek, a másik pedig, hogy mivel ez a felelős designban megengedhetetlen, tisztán neumorf alapon megtervezett elemeket csak nagyon szűk körülmények között, vagy más vizuális elemekkel keverve érdemes alkalmazni.
A tisztesség miatt érdemes megjegyezni, hogy bár rengeteg olyan cikket olvashatunk, amely emiatt ostorozza a Soft UI koncepcióját, az egész mozgalmat elindító designer, Michal Malewitz eredeti, a neumorfizmus alapelveit bemutató programcikkjében is komoly rész foglalkozik ugyanezzel a dilemmával. Malewitz és arra a megoldásra jut, hogy ha a vizuális hierarchia a hagyományos módon megfelelően be lett állítva (olyan eszközökkel, mint a tipográfia, elemek távolsága és a kontraszt), a puha keretek, bármilyen csinosak is (már annak, ugye, aki látja őket) alapvetően másodlagosak, és bárki különösebb probléma nélkül elnavigálhat közöttük.
Mindenesetre, ha a következő webdesign koncepciódban ki szeretnéd próbálni, vagy ha éppenséggel ilyen UI-t rendelnek tőled, nem kell messzire menni, a neumorphism.io egy praktikus css tervező eszközt ad a kezed alá, amivel hipp-hopp beállíthatod a megfelelő árnyékolás kódját.
