Mióta csak létezik a World Wide Web, tapasztalható egy folyamatos demokratizálódási folyamat, ahogy a tartalomkészítés apránként egyre inkább a kiváltságos, az eszközökkel vagy a specialista tudással felvértezett arisztokratikus kevesek helyett egyre inkább a hétköznapi emberek közkincsévé válik. A 2000-es évek elején hirdették meg a web vezető filozófusai a web 2.0-t, ami elszakadást jelentett a 90-es években kifejlődő, lényegében statikus oldalakból álló, a kevesek által a sokak passzív fogyasztására alkotott internettől. A webkettőben a felhasználó részben vagy egészben maga is a tartalom előállítója – vagy szerzőként, mint az alacsony belépési küszöbű blogfelületetken (Myspace, blogger és társai), vagy hozzászólóként, megosztóként az egyre inkább közösségi platformmá (majd közösségi médiává) váló oldalakon. 

Érdekes kérdés, hogyan viszonyul a webdesign ehhez a folyamatos nyitáshoz – a legtöbb webdesigner a szíve mélyén kicsit még mindig a Web 1.0-hez húzna vissza, és glóriától övezve bocsátaná le csodálatos weboldalait a hálás tömegek számára a parnasszusról (na jó, egy kis CMS belefér, minden kis tartalmi javítást már ne nekem kelljen beleírni a kódba…).

Általában azért elmondhatjuk, hogy minden, a hozzá nem értő felhasználó által is szerkeszthető tartalmú felület (beleértve az olyan vizuális szerkesztőkkel bíró rendszereket is, mint pl. a Google Sites vagy a Wix) azért egy alaposan megtervezett design koncepciót követ – akármennyi személyre szabási lehetősége is van a felhasználónak, mindig látható az igyekezet, hogy mindez olyan keretbe kerüljön, ahol annyira nagy böszmeséget nem lehet elkövetni, hogy ne nézzen ki normális honlapnak az oldal.   

Ehhez az általános képhez szeretné hozzátenni a magáét a mmm, egy új, ingyenes honlapépítő szolgáltatás. Ugyan a mmm, és rejtélyes készítője, a homályba burkolózó XH nem így definiálta az amúgy is inkább a tettek nyelvén beszélő rendszeret, én afféle gerilla webdesignnak nevezném. 

A mmm lényege a végletes egyszerűség, nem kevés street artos pimaszsággal párosítva. Már a belépés is áramvonalasított, ugyanis nem kell a klasszikus értelemben fiókot készíteni, az email címedet beírva minden belépésnél küld a rendszer egy beléptető emailt (amit később is lehet a belépéshez használni), semmi jelszó. 

A honlapszerkesztő egy rém egyszerű, Tesco gazdaságos Canva stílusú vizuális szerkesztő, ahol szöveget, gombokat, vektoros formákat, YouTube viddeókat és a Giphyről importált animált matricákat lehet mindenhova bedobálni. A szövegek formázásához 12-féle font áll rendelkezésünkre, ebből csak 2 nem tartalmazza a magyar karakterkészletet. Minden elem szabadon átméretezhető és 360 fokban elforgatható (bevallom, az elforgatott, vagy fejtetőre állított YouTube videók tényleg jópofa látványt nyújtanak).

Ugyan a mmm azt ígéri, az oldalak “eszetlenül reszponzívak”, ez lényegében kimerül annyiban, hogy minden oldal egyetlen, függőleges oszlopból áll; ha egy elemet a desktop lap szélére helyeznénk, megjelenik egy “ez mobilon nem fog látszani” felirat…

Egy felhasználó 3 oldalt és oldalanként 30 blokkot kaphat ingyenesen (aloldalak nincsenek, legfeljebb linkekkel összeköthetjük az oldalainkat), az oldalak címe mmm.page/felhasználónév formátumban jelenik meg. Létezik egy támogatói séma is (havi 5 vagy évi 50 dollár), ezért 15 oldalt és 250 blokkot kaphatunk.

Az mmm filozófiája, hogy az oldalak bátran legyenek zavarosak, zajosak (“we encourage messy”), és a legtöbb felhasználó ezt komolyan is vette – a gifekkel telepakolt, neonszínű oldalak könnyen előhozhatják a veterán webhasználók korai 2000-es években szerzett PTSD-jét. 

Ugyanakkor ez is csak egy eszköz, és mint olyan, kreatív emberek kezében képes csinos eredményeket is produkálni. Az eszméletlen alacsony, szinte homorú belépési küszöb és a fiatalosan pimasz hozzáállás akár teheti is az mmm-et a fiatalok, diákok és alter-arcok kedvenc személyes honlapszolgáltatójává – láttunk már furcsább dolgokat is.

Az biztos,hogy a tömegből kitűnik.