Kreatív szakmában dolgozni, olyan, mint a humoristának lenni, akit folyton-folyvást megállítanak, hogy mondjon már valami vicceset!

Hisz Te vagy a kreatív — majd megoldod! Mintha lenne varázspálcád vagy folyamatosan az LSD fényben csillogó világodban csak levennéd a polcról a az előre csomagolt, ÜTŐS címkével ellátott megoldást! Persze ennek a sztereotípiának oka van.

A kreatívok a cégnél a hülyegyerekek, akik csak rajzolgathatnak, míg a másik “dolgozik”. Hülye hajuk van, hülye ruhákban járnak, hülye zenéket hallgatnak, és akkor a legkreatívabbak, ha egy piros/sárga/kék, gumilabdás és csúszdás szobába zárod őket — ahol kedvükre csocsózhatnak, vagy tolhatnak némi gyorsítót.

A top ügynökségek kreatívjai talán(?) valóban ilyenek. Most, hogy már 5x leírtam a kreatív szót (ez a 6.) elmondhatom, hogy utálom. Szívből.

Mert attól, hogy valamire ráaggatjuk, hogy ez kreatív tevékenység által készült — gyurmázás, agyagozás, vagy képszerkesztés — még nem lesz automatikusan művészi, és nem fújnak harsonát az égben angyalok. Alkalmazott grafika. Pixeltologatási szakmunka. 

Webdesignban is tévesen definiált, túlragozott a kreativitás fogalma.

A 3 legnagyobb félreértés:

Mindig valami újdonságot kell létrehozni

Webdesignerként hajlamosak vagyunk a művészkedésre és úgy tekinteni az adott megbízásra, mintha a sixtusi kápolna freskójára kaptuk volna felkérést. Az örömmunkák száma, ahol a szabad kéz, és az innovatív megrendelői hozzállás is adott, úgy 5–10% körül van. Ezek zömmel ügynökségi, vagy márka oldalak, ahol a látvány mindent visz, de funkció kevés. Egy átlagos honlapnál elég lenne az átlagot hozni, célorientáltan gondolkodni, hétfőtől-péntekig kis dolgokban is sziporkázni, és kampányokba kivinni az ötletbombákat! Amíg ez nem megy…

Mindent meg kell változtatni

Ha nem egy új oldalról, hanem redesignról van szó — Szar az egész, szar minden! felkiáltással kukába vágjuk a régit! Pedig a régiben rengeteg az újrahasznosítható információ: a statisztikák beszédesek, hogy a kedvelt részeket, gyakran látogatott oldalakat ne dobjuk el, mint egy összegyűrt papírgalancsint. Ha jól működik egyébként a rendszer, csak csúnya — újra kell sminkelni, ráncokat kell felvarrni, egy-két részt logikusabbá tenni — de nem szabad hirtelen mindent áttervezni! Nem kell újra feltalálni a regisztrációt, az űrlapot, sőt egyik funkcionális elemet sem. Sokkal fontosabb modellezni a folyamatokat, mint az, hogy trendi legyen!

Vakon a trendek után menni

Vannak ágazatok, ahol a versenytársak oldalai teljesen egy kaptafára készülnek. A leggyorsabb, legnagyobb, vagy legjobban látszó cég klónjai gyorsan megjelennek, mert ami náluk működni látszik, az jó lesz nekünk is! Amikor egy cég minden trendre ráfekszik, azt mutatja, hogy nincs saját mondanivalóm, arculatom, szolgalelkűen harácsolok össze minden újdonságot. Ez nem kreativitás, csak kapálózás. Akkor lesz benne alkotás, ha úgy fordítom át a saját közegemre, hogy nem szolgaian másolom, hanem csak megfűszerezem vele a marketingem.

Amikor kreatívnak érzem magam, szinte sosem a “kifestős” munkámat végzem. Mielőtt elérek az Illustrator vagy XD bűvészkedés állapotáig — azaz feldolgozom az információt, felvázolom a feladatot, fejben lejátszom az esetleges kimeneteleket, azaz előre látható, vagy sejthető problémákat oldok meg. Létrehozok valamit a semmiből — gondolatból kidolgozott ötlet, ötletből megvalósult projekt lesz, amely szintén elindíthat más folyamatokat, amikből megint lesz valami.

Igazából a színezés, a design valóban másodlagos, és csak úgy működik, ha ez a folyamat lezajlott előtte.

A kreatív munkámnak csak a 10%-a kifestős, ami oly vonzóvá teszi ezt a szakmát, a maradék 90% alkotó, tervező munka, ami a díszlet mögött van, de az igényli az igazi alkotást.