Az emojik világhódítása mára már tagadhatatlan és kikerülhetetlen – a kis hangulat- és egyéb-jelző figurák, ha még a nyomtatott médiába talán nem teljesen, de a digitális szövegekkel teli virtuális térben gyakorlatilag mindenhová bevették magukat, és ugyanolyan határtalan lelkesedéssel és elánnal használja őket mind a 13 éves unokahúgunk az instán, mint a nagymama a Facebook Messengerben. Az emojikból sugárzó vicces és lássuk be, kissé gyermeteg, de mégis mindenki számára elfogadott hangulat helyet talált magának a reklámokban, és újabban a politikai propagandában is. 

Kicsit járjuk körül a sárga fejek történetét, honnan jöttek, hogyan lettek ennyire elterjedtek, hogyan érdemes kezelni őket, és hogyan tudunk esetleg mi magunk is készíteni néhányat a saját anyagainkhoz?

A kezdetek

Kezdetben volt az emotikon. Bár mára már szorosan összeolvadt a kettő, de ahogy az mindjárt kiderül, nagy a különbség közöttük. Emoticonnak (emotion + icon) nevezték azokat a már a nyolcvanas években megjelenő (a feljegyzések szerint az első dokumentált használat 1982-ben történt) kis, írásjegyekből összerakott rajzocskákat, amiket a fejünk oldalra fordításával lehet értelmezni. Ez a ma már banálisnak tűnő ötlet annak idején abszolút forradalminak számított, újságcikkek és kézikönyvek számoltak be róla, mik az egyezményes jelzései az érzelmek továbbításának az internetes kommunikációban (és persze az emotikonok megfelelő használata fontos részét képezte az akkoriban még komolyan vett és közkézen forgó “netikett” illemszabály-gyűjteményeknek). Itt alakultak ki a ma is használatos legalapvetőbb figurák, a :-), a :-(, a ;-), és a :-D is, de a korabeli internetezők hosszú listákat tölthettek le, amiben sok tucatnyi különböző, bizarr vagy egyszerűen csak ütődött emotikon szerepelt: ez is előre jelezte már az emberek igényét arra, hogy minél változatosabb ilyen “grafikus” elemekkel itassák át a szöveges mondandójukat. 

Nagyjából ezzel párhuzamosan alakultak ki a japán hálózatokon használatos, figurák, amiket a helyi szaknyelv kaomojiknak nevezett el (kao (arc) + moji (írásjegy)). Ezek afféle szélesvásznú ascii rajzként rendes, vízszintes nézetben rajzolták le a kifejező alakokat, általában két zárójellel jelezve az arc határait. Az alapvető kaomoji itt a (*_*) vagy a (^_^) volt, de mivel ebben az elrendezésben lehetőség nyílt a fej két oldalára még további elemeket is elhelyezni, a kreatív netszamurájokkal hamar elszaladt a ló, és mindenféle, az ascii-tábla egész egzotikus sarkaiból származó karaktereket is bevettek a kompozícióikba.

Néhány példa:

( ͡° ͜ʖ ͡°)

(╯°□°)╯︵ ┻━┻

¯\_(ツ)_/¯

ʕ•͡ᴥ•ʔ

(◕‿◕✿)

Az emojik születése

Ezek valójában mind csak előzményként szolgáltak a valódi emojik megszületéséhez, hiszen amire mi ma emojiként gondolunk, már egy valóban grafikusan megjelenített hangulat- vagy egyéb jel, vagy figura. A történet meglepő módon itt is Japánban kezdődött. A szigetország technológiai fejlődésének egy különlegessége, hogy ez az egyetlen ország, ahol a mobiltelefonok képesek voltak egy teljesen saját, buborékba zárt ökoszisztémát kialakítani, már a 90-es évek végétől kezdve. Mivel a japán írás alapértelmezésből is már egyfajta grafikus megjelenést kíván, valamint a japán elme maga is hajlamos kis képekben, figurákban gondolkozni (pl. a közigazgatási rendszer sajátos berendezése miatt nincsen nyugati értelemben vett “rendes”, házszámokkal ellátott utcahálózat, így máig bevett dolog, hogy kis térképeken kell megmutatni, hogyan érhető el mondjuk egy üzlet a legközelebbi állomástól), nem volt teljesen alaptalan Kurita Sigetaka úr, a DOCOMO mobilszolgáltató designerének az az ötlete, hogy mi lenne, ha beépítenénk a telefonba egy kis, színes rajzokból álló készletet, amivel a felhasználók elevenebbé tehetnék a szöveges üzeneteiket.

A 176 elemből álló eredeti készlet (“e”, 絵, azaz kép, és “moji”, 文字, azaz írásjegy, szóval kép-írásjegy)  1999-ben debütált, és az akkor még gyerekcipőben járó mobilos internetezés egyik fontos elemévé vált a japán készülékeken. A lista, amit itt, lent is láthatunk, ma már a New York-i Museum of Modern Arts gyűjteményének a részét képezi. Kicsit jobban szemügyre véve őket láthatjuk, hogy elsősorban nem az érzelemkifejezés volt a kis 12*12 pixeles képecskék célja, a rengeteg információt hordozó ikon mellett a hetedik sorban találunk csak klasszikus hangulatjelzéseket – érdekes módon az arcocskák itt mindennemű keret nélkül jelentek meg. (Fontos még kiemelni, hogy cica emoji már itt is szerepelt a listában)

A siker nem maradt el, az emojik hamar megjelentek a nemzetközi színtéren is, és 2007 körül már felmerült az igény arra is, hogy valamilyen szabványosított módon legyenek kezelhetőek a számítógépes rendszereken is. Adta magát az ötlet, hogy az emojikat is beintegrálják a Unicode kódtáblába, amely egy minden operációs rendszer által ismert és elfogadott szisztémába rendezve tartalmaz minden, a számítógép által kirajzolható karaktert, írásjelet és egyéb szimbólumot.

Az első körben, 2010-ben, jó 10 évvel Kurita figuráinak születése után 625 emoji karakter vált a Unicode szabvány részévé. Innentől már viszonylag egyszerű lett a kis figurákat beépíteni a különböző beviteli rendszerekbe – 2011-ben az iPhone billentyűzete kezdte alapból támogatni az emojik bevitelét, amit hamarosan követtek az androidos telefonok is. Mindeközben az Unicode is minden évben újabb és újabb elemekkel bővítette a listát. Ha most megnyitjuk a Unicode hivatalos oldalán a teljes emoji-listát (figyelem, lassan tölt be!), a jelenlegi, 13.1-es verzió összesen 1816 darabot számlál (és ebben nincsenek benne a szín- és egyéb variánsok, azokkal együtt jóval 3000 fölött jár a számuk). 

Az emojik történetében még meg kell említeni a következő nagy fordulatot, az eufórikus növekedést követő 2015-ös önreflexiót. Egyrészt sokaknak szemet szúrt, hogy egyes kultúrák (leginkább a japán és az amerikai) kicsit nagyobb súllyal szerepelnek a gyűjteményben, mint mások, másfelől a megjelenített figurák is sokszor erősen sztereotíp módon ábrázolták a témájukat (a rendőr, a szakács, az orvos csak férfi lehetett, a család csak férfi-nő-fiúgyerek), arról nem is beszélve, hogy ugyan a figurák megörökölték a smiley-k sárga bőrszínét (egy kicsikét a legóemberkéket idézve, ahol ez szintén az etnikum semlegességét akarta képviselni), ami hiába nem fehér, azért van olyan világos, hogy a sötétebb bőrű emberek joggal érezzék, hogy nem őket jeleníti meg. 

A megoldás a figurák alapos kibővítését és diverzifikálását hozta magával, valamint bevezették a variálható bőrszínt is. Az emoji fejlődése persze nem áll meg, a Unicode konzorcium Emoji bizottsága hetente kétszer ülésezik, hogy megvitassa és eldöntse a különböző javasolt új emojik sorsát és részleteit. Javaslatot bárki tehet, de a procedúra meglehetősen kompikált – körülbelül annyira, mintha egy nagyobb léptékű EU-s tenderen szeretne részt venni a javaslattevő. A tudnivalókat itt nézheted át. 

Design

Ahogy a Unicode listából is már látható, az, hogy hogyan néz ki egy emoji, nagyjából attól függ, hogy milyen készüléken, illetve azon belül esetleg milyen szoftverrel jeleníted meg. Ez azt is jelentheti persze, hogy a gondosan megkomponált emoji-sorozatból álló rejtjel az üzeneted közepén teljesen másképp jön ki a fogadó oldalán. 

A Unicode oldalához képest még több opcióval találkozhatsz az Emojipedia oldalain, itt pl. a Skype hatalmas, animált emojijait is láthatod, és itt is feltűnhet, hogy az összes létező emoji készlet az internetet és a készülékeinket uraló nagy cégekhez kötődik: Google, Apple, Samsung, Microsoft, stb. Emellett viszont még két érdekes indie-projekt, az Emojidex és az OpenMoji figurái is szemet szúrhatnak.

Emojidex

A nap témáját erősítve ez a kezdeményezés is Japánból érkezett, a célja egy “emoji-mint-szolgáltatás” platform létrehozása volt. A Unicode bürokratikus ügymenetével szemben afféle árnyékhatalomként bárki létrehozhat új emojikat rajta, használni pedig Chrome-bővítményen vagy okostelefonos alkalmazáson keresztül lehet a teljes szettet. Appok vagy weboldalak készítői is szabadon felhasználhatják az Emojidex figuráit, a meglehetősen felhasználóbarát API segítségével viszonylag egyszerűen megoldható. 

OpenMoji

A változatosság kedvéért ez egy Németországból, pontosabban a balzsamos nevű Schwäbisch Gmünd-i Design Főiskola laborjából induló projekt. A cél természetesen egy naprakész, ingyenesen használható, a nagyvállalatoktól független emoji készlet létrehozása volt. Ez abszolút sikerült is, az OpenMoji készleteit különböző formátumokban (akár betűtípusként) is letölthetjük, egyesével vagy csomagba tömörítve is. Az itt található emojik vastag körvonalaikkal és semleges karakterükkel kicsit a különböző UI ikonkészletekre emlékeztetnek, de sok projekthez jól illeszkedhet ez a fajta visszafogottabb stílus.

A két világ, a független nyílt és a céges zárt emoji-projektek közés esik valahol a JoyPixels: ez a cég (eredeti nevén EmojiOne) is a saját készítésű emoji-készletet kínálja használatra, ám itt a professzionális felhasználást már mindenképpen előfizetéshez kötik – az ingyenes kontóról (ami hivatalosan csak nonprofit, diák vagy tanári felhasználásra engedélyezett) maximum 128 pixeles PNG-ben tölthetjük le a figurákat. A JoxPixels animált figurákat is tartalmaz, ezeket ingyenesen gif formátumban menthetjük el, szintén maximum 128 pixeles méretben. Ha ennél nagyobb dolgokra vágysz, vagy üzleti célú projektekben használnád az emojikat, be kell fizetni egy prémium-tagságra, ami, meglepő módon nem havi előfizetést jelent, hanem egy egyszeri díj kipengetését és élethosszig tartó tagságot.

A Technikai oldal

Teljes emoji szettet tervezni nem kis feladat – nem véletlen, hogy a fent bemutatott projektek is mind csapatmunkában készültek, ráadásul évek alatt. Az emoji-készletek tulajdonképpen a fontokhoz nagyon hasonlóan (lényegében fontkészletként) működnek, de mint annyi mindenben, itt is különböző technikai megoldásokkal találkozhatunk, amivel a nagy cégek a saját rendszerükben igyekeznek a lehető legjobban megoldani a csillió figura okozta technikai kihívást. Colin M. Ford betűtípus-tervező írt egy nagyon jó kis sorozatot a Mediumon az emojikról, ahol a technikai részletekbe is alaposan belemegy, érdemes rászánni némi időt, de az utolsó két rész megértéséhez már alaposan fel kell kötni az alsóneműt. 

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megemlítsem, hátha még nem találkoztál vele, hogy az emojik mára már nem csak a mobilos billentyűzeteken, hanem az asztali számítógépeken is könnyen elérhetőek, Windowson a Win+. (windows és pont), Macen a Control+Command+Space kombinációval csalogatható elő. Ubuntus Linux-rendeszerekben a rendszeralkalmazásokban (GTK appok, mint pl a Text Editor) egyszerűen a jobb klikkes menüben találhatunk egy “insert emoji” opciót – innen, ha kell bemásolhatjuk más alkalmazásokba a figuráinkat.

Grafika

Ahogy láttuk, az emojik valójában akárhogy kinézhetnek, a szépségük része a sokoldalúság. A kollektív tudatalattiba alaposan beégtek az Apple iOS-es figurái, így nagyon sokaknak ezek a színátmenettel árnyalt smiley-k jelentik az elsődleges emoji-élményt, de Magyarországon nagyon komoly hatással voltak a nagyérdeműre a Facebook figurái is, hiszen a legtöbb ember számára ez a platform jelenti magát az internetet. Ha egyszerű grafikai elemként szeretnéd alkalmazni, akár te magad is rajzolhatsz néhányat, itt fontos, hogy a felismerhetőségre törekedj – de ugyanakkor ne másold túl szolgaian a “nagyokat”, nehogy másnap kopogtasson az Apple jogi osztálya…

Ha van kedved kipróbálni magadat ebben is, egy egyszerű, de cuki flat stílusú smiley-szett tervezésén vezet végig a Vandelay Design oldala, érdemes átfutni, adhat néhány praktikus ötletet.

^{Címkép: JoyPixels}