A webdesign, különösen az UI/UX design rengeteg hatalmat ad a tervező kezébe: a felhasználói felület és a felhasználói élmény megtervezése bizony nem más, mint a felhasználó terelgetése, vezetése: jobb esetben a látogatónak segítünk megtalálni a leghatékonyabb, legoptimálisabb élményt nyújtó útvonalat, rosszabb esetben viszont éppen, hogy az orránál fogva vezetjük be olyan területekre, ahová amúgy nem igazán ment volna.
Az UX designer két világ között kell, hogy egyensúlyozzon és két szemüvegen át kell, hogy vizsgálja a munkáját: egyfelől át kell éreznie a felhasználó vágyát a kellemes, gördülékeny és intuitív böngészési élményre, másfelől viszont természetesen nem hagyhatja figyelmen jívül a megbízó szempontjait sem, akinek végső soron az a legfőbb célja, hogy minél nagyobb profitot termeljen – az oldalak sikerét pedig sajnos nem a flow-élményben lebegő euforikus felhasználókban, hanem konverziókban és klikkekben mérik.
Ilyenkor jönnek a képbe azok a technikák, amivel lépre lehet csalni a felhasználót, hogy maximalizáljuk a sikert, ezeket egy nemrég megjelent tanulmány Sötét mintáknak nevezte el.
A sötét oldal csábítása nem csak a réges-régi galaxisokban hatalmas, ezek a trükkök mára annyira elterjedtekké és megszokottakká váltak, hogy szinte már észre sem vesszük őket, vagy afféle szükséges rosszként tekintünk rájuk – az viszont biztos, hogy nem teszik kellemesebbé a böngészési élményt. Ugyanakkor újabban egyre nagyobb hangsúlyt kap az etikus UX design mozgalom, ami arra törekszik, hogy leszámoljon az efféle etikátlan, a felhasználókat csőbe húzó megoldásokkal.
A Purdue egyetem kutatása 5 típusba sorolta a Sötét mintákat:
Nyaggatás (Nagging)
A nyaggatás az, amikor a normális felhasználói tevékenységet újra és újra félbeszakítja a felszólítás, emlékeztetés, hogy a látogató tegyen meg valamit, pl. regisztráljon prémium-tagságra, iratkozzon fel a hírlevélre, stb. Nyaggathat felugró ablak, hang- vagy videóüzenet, rendszerüzenet, sok minden. Lehet, hogy próbál jópofa lenni (“Nem kérem az ingyen tankönyvet, hülye akarok maradni”), de leginkább idegesítő.
Obstrukció (Obstruction)
Ez olyankor szokott előállni, amikor valami nem kívánatos dolgot szeretne tenni a látogató, pl. felmondani az előfizetését. Az obstrukció lényege, hogy egyszerűen akadályozni próbálja, hogy a felhasználó megtalálja a megfelelő kapcsolót, hátha a harmadik próbálkozásra inkább feladja.
Lopva hozzáadás (Sneaking)
Ezek a figyelmeztetés nélkül becsempészett kis extrák, a leggyakoribb példájuk a csillagászati szállítási költség, de ide tartoznak a milliószám a felhasználó nyakába varrt követő-adatgyűjtő sütik is, akik az EU-s szabályozás megszületése előtt abszolút az árnyékban dolgoztak.
Interfész interferencia (Interface Interference)
Ez a sötét minta az obstrukció édestestvére, itt összezavaró szövegezéssel (pl. többszörös negatívokal, kitekert mondatokkal, több, de ugyanazt eredményező kapcsolóval), átláthatatlan felületekkel próbálják eltántorítani a felhasználót a honlaptulajdonos számára negatív lépésektől. Gyönyörű példája volt, amikor a Zynga pár éve a kötelező leiratkozó-linket fehér betűkkel helyezte el a hírlevelében.
Erőltetett cselekvés (Forced Action)
Ez a taktika az előző még gonoszabb változata, itt már egyenesen semmilyen választása nincsen a felhasználónak, mindenképpen végre kell hajtania az elvárt akciót, ha tovább akar lépni.
Mit tehet tehát az egyszeri webdesigner, ha jó dzsedi módjára ellen akar állni a sötét oldal kísértésének? Leginkább arra érdemes hivatkozni, hogy az az internetoldal, ami ilyen taktikákat alkalmaz, minden kicsikart klikkért legalább ugyanennyi látogatót és ügyfelet is elveszít, és hogy a web mai helyzetében egyszerűen értékesebb a jó hírnév és a magát megbecsültnek érző felhasználó, mint a rövid távon jobbnak látszó eredmények. Több olyan gyakorlat is van, amit ma már konkrétan a törvény tilt, de a többi sötét minta esetében sokszor a webdesignereken – tehát rajtunk – múlik, hogy tudnak-e etikus döntéseket hozni – vagy a legrosszabb esetben legalább enyhíteni túlkapásokon.
Borítókép: Qlikz.com
